"Én kis kertészlegény vagyok, rózsavízzel locsolkodok" - a húsvéti ünnepkör népszokásai

borito_husvet.png

A húsvéti ünnepkör közepette egy kis pihenésképpen összeállítottunk egy kis ismertetőt a különböző ünnepnapokhoz köthető népszokásokról nagycsütörtöktől fehérvasárnapig. Vajon hányat ismertek belőlük?

Nagycsütörtök

Az ősegyházban ezen a napon történt a nyilvános bűnösök kiengesztelése, akik a nagyböjtben nem mentek be a templomba, hanem az ajtóban kérték a híveket, hogy imádkozzanak értük. Nagycsütörtökön egy misét tartanak, ahol a Glória alatt megszólalnak a csengők, az orgona és a harangok, amik ezután egészen nagyszombatig némák maradnak. A legtöbb helyen azt mondják erre, hogy ilyenkor a harangok Rómába mennek. Több településen a harangszó alatt megrázzák a gyümölcsfákat, hogy bőséges termést hozzanak.

A néhány napos „némaság” ideje alatt a harangok és csengők helyett kereplők szólalnak meg. Gyerekek szokása volt, hogy kalapácsos kereplővel járták a falut mise előtt, azzal helyettesítették a „beharangszót”, máshol a templom előtt ládás kereplőt állítottak fel, amit a sekrestyés szólaltatott meg.

Nagycsütörtökön szokás a lábmosás szertartása, mellyel az egyház arra emlékezik, amikor Jézus a tanítványok lábát mosta meg. Eltérő, hogy 12 felnőtt (főleg szegény ember), 12 gyerek vagy minden hívő lábát megmossa-e a pap. Ezt a szertarást a Habsburg uralkodók is elvégezték.

A liturgia része az oltárfosztás, amikor a pap minden díszt és gyertyát levesz az oltárról, a terítőket felhajtja, a feszületet lefordítja. Egyes helyeken nagycsütörtökön este az asszonyok a faluszéli keresztekhez mentek, ott a fájdalmas olvasót mondták, és alkalomhoz illő énekeket énekeltek.

Nagypéntek

Jézus kereszthalálának napja, aliturgikus nap. Nagypénteken csonka misét tartanak, amiben nincs átváltoztatás, a kenyér és a bor konszekrációja. A szokás szerint a templomban felállították a szent sírt, ami mellett egész nap imádkoztak.

Ez a nap szigorú böjti napnak számít. Általában csöndesen töltötték az egész napot, nem énekeltek, de még fütyülni sem volt szabad. Számos helyen úgy viselkedtek a házaknál, mintha halottjuk lenne: letakarták a tükröt, megállították az órát és csendben jártak. A házaknál a tüzet nagycsütörtökön este eloltották, és csak nagyszombaton a szentelt tűz parazsából gyújtották újra, így nagypénteken csak hideg ételt ettek, főleg kenyeret. Templomba a lányok és az asszonyok feketében mentek (kivéve, ahol a gyász színe a fehér volt, ott fehérben), kocsira ülni illetlen volt, ezért gyalog közlekedtek.

Hajnalban megmosakodtak a patakban vagy a kútban, mert úgy tartották, hogy ez távol tartja a betegséget, a lányok szépek lesznek tőle, nem lesznek szeplősök. Az állatok itatóvizébe is tettek a hajnalban vett vízből, hogy egészségesek legyenek.

Erre a napra több tilalom is tartozott: nem volt szabad állatot levágni, nehogy a többi is elpusztuljon, nem volt szabad szántani, mivel ezen a napon a földben volt Jézus, nem sütöttek kenyeret, mert kővé vált volna, és nem gyújtottak tüzet, mert aki ezen a napon tüzet gyújt, annak a házát ellepik a férgek.

Nagyszombat

Jézus sírban nyugvásának napja. Ezen a napon az ünnepi misén a Glória alatt térnek vissza a harangok Rómából. A hiedelem szerint Jézus sírban fekvése idején a gonosz erők sokkal könnyebben megrontják az embereket, ezeket csak az újra megszólaló harang űzi vissza a pokolba.

Nagy jelentőséget tulajdonítottak a nagyszombati szentelt tűznek. Erről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, mely egészen pünkösdig minden misén világít a templomban. Ennek parazsát haza vitték, s különböző célokra használták fel. Erről gyújtották meg a háznál a tüzet, amin megfőzték a húsvéti ételeket. A parazsat eltették, hogy vihar idején a kályhába dobják, mert akkor nem csap a villám a házba, vagy elásták a kertben, hogy bő termés legyen, és egyes helyeken az istállóba tették, hogy megvédje az állatokat.

Hasonlóképpen fontos ezen a napon a vízszentelés, amikor a templom keresztvizét szenteli meg a pap. Volt, ahol úgy tartották, hogy akit először keresztelnek ezzel a vízzel, az egész életében szerencsés lesz. A hívek a szentelés után haza is vittek ebből a vízből, amiből ittak, hogy egészségesek legyenek, sőt gyógyításra is használták. A múlt századokban elterjedt volt a házszentelés ezzel a vízzel.

Nagyszombat este tartják a feltámadási körmenetet. Ezen több helyen szokás volt fehér ruhában vagy fehér kendőben, esetleg fehér szalaggal a hajukban részt venni a lányoknak. A falu elöljárója vitte a Feltámadt Krisztus szobrát, vagy az, aki a passióban Jézust énekelte. A körmenet útvonalán az ablakokban gyertyát gyújtottak. Ezen a napon festették a piros tojást, melynek színe Jézus keresztfán kiontott vérét szimbolizálja. Húsvéthétfőn ezt adták a locsolóknak.

Húsvétvasárnap

Ezen a napon nem főztek, a jellegzetes húsvéti ételeket, a sonkát, tojást, kalácsot már előző nap elkészítették. Ezeket az ételeket reggel szentelni vitték. Sok helyen szaladtak hazafelé a szentelésről, mert úgy tartották, hogy aki először hazaér az lesz a legdolgosabb, vagy az a család végez először az aratással, ahol elsőnek ér haza a gazdaasszony.

Az ételek maradékát nem dobták ki (hasonlóan a karácsonyi asztal morzsáihoz), valamilyen formában felhasználták. A morzsát a tyúkoknak dobták, hogy sokat tojjanak, a sonka csontját a fára kötötték, hogy jól teremjen, vagy vihar idején a tűzbe dobták, hogy ne érje villámcsapás a házat.

Akadt rá példa, hogy virágvasárnaphoz hasonlóan ezen a napon is volt zöldágjárás, mely a tavasz behozatalát szimbolizálta. A tavaszi vetés védelme érdekében tartottak határkerülést vasárnap hajnalban. Ezen imádságokat mondtak, melyekkel a jégesőt, szárazságot és egyéb károkat akarták távol tartani. A határjárásnak fontos szerepe volt abban, hogy a fiatalok megismerjék a határjeleket a falu körül. A gyerekek a rokonokhoz jártak köszöntőket mondani, melyekért cserébe ajándékokat kaptak.

Húsvéthétfő

Mind közül a legismertebb szokás ezen a napon a locsolás. Korábban a legények jártak a lányos házakhoz, mára inkább a kisebb fiúk járnak a rokonokhoz locsolni, és a kútból húzott vödör vizet is felváltotta a kölni (vagy a szódás üveg). A locsolásért jutalmul hímes tojást kaptak. Másnap a lányok is visszaadták a locsolást a fiúknak. Egyes területeken húsvéthétfőn a legények gyékényből készített korbáccsal ütögették meg a lányokat, akik a botra szalagot kötöttek és hímes tojást adtak a korbácsolásért cserébe. A megmaradt tojásokkal a gyerekek délután különféle játékokat játszottak, gurguláztak.

Fehérvasárnap

Ezen a napon volt szokás a komatálküldés (vagy mátkálás), amikor fiatal lányok barátságot fogadtak, és ételekkel megrakott tálat küldtek egymásnak. Ez a barátság később más kapcsolatok alapjául is szolgált (például: keresztkomaság).

 

Források:

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd

Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság

Magyar Néprajzi Lexikon

Magyar Katolikus Lexikon

A bejegyzés trackback címe:

https://kalmanimreemlekhaz.blog.hu/api/trackback/id/tr1316490228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kálmán Imre Emlékház

A Kálmán Imre siófoki szülőházában nyílt emlékkiállításunkat egész évben megtekinthetik kedves látogatóink!

Címkék

Friss topikok

süti beállítások módosítása